MIKOLOVITS VERONIKA
(1974—2009 — élt legalább száz évet)
A Társulat egyik legismertebb és legkedveltebb tagjától búcsúzunk.
A kis Verától, aki 1992-ben az Óbudai SE-ben alapfokúzott, már akkor nagyon lelkes barlangász volt, és csak nevetett rajta, hogy milyen könnyen jöttek elő, de milyen nehezen tűntek el a lila foltjai. Vera tovább folytatta a tanfolyamokat, beiratkozott technikai 2-esre, 2003-ban elvégezte a túravezetőit és ha nem is ismerte a legtöbb húzórendszert, az emberekkel való kapcsolattartásban, az izgulósok megnyugtatásában, a jó hangulatú túrák szervezésében szinte verhetetlen volt.
Verustól, aki a barlangászaton kívül a búvárkodásba, a sziklamászásba, a hegymászásba, sőt a jégmászásba is belekóstolt. Vitorlás jogosítványt szerzett, evezős versenyre készült, kétszer teljesítette a Kinizsi 100-at.
Verbaltól, ahogy Balázzsal együtt aláírták az sms-eket az iráni Damavand (5671 m), a perui Ishinca (5530 m) és az Elbrusz (5642 m) sikeres megmászása, vagy egy kellemes paklenyicai, esetleg tátrai sziklázás után.
Vernyától, az acélmagnóliák női barlangászmozgalom egyik alapító tagjától, aki mindig is fontosnak tartotta, hogy a lányok is tehetségüknek és felkészültségüknek megfelelően eljussanak a nagy túrákra; és hogy teljesítményüket a versenyeken is elismerjék. A csapatok, amelyeket ő erősített nemcsak női, de vegyes mezőnyben is bizonyítottak; elég csak a 2004-es Barlangnap vagy a 2009-es Lakatos dobogós helyezésére gondolnunk!
A kis szöszitől, a bulikirálynőtől, számos frenetikus táncelőadás résztvevőjétől, a felejthetetlen bagi karikázót is magába foglaló 2009-es hollós-tetői barlangnap rózsaszín szalagos dívájától, akinek produkciója kupát ért.
Veruskától, a Gortani team tagjától, aki törékeny termete ellenére mindig állta a sarat, és aki ennek köszönhetően ki is húzta a csapatot a slamasztikából, amikor másodmagával fért csak be a Csőgörények járatba, és térképezte fel az új részt. A Szabó József csoport tagjától és oktatójától, aki a bivakolás című elöadásához mindig becipelte a teljes bivakos felszerelését, és a tanfolyamosok kedvükre próbálkozhattak, hogy fér be legjobban, legpraktikusabban minden a bagbe.
Verocstól, a sérült túrák elindítójától és szervezöjétöl, a Mozgás- és Élményterápiás szakosztály egyik pillérétől, aki magatartászavaros, mozgás- és látássérült gyerekeknek és felnőtteknek adott életre szóló élményeket barlangban, mászófalon vagy vitorlás hajó fedélzetén. Akire mint vidám túravezetőre, s mint a 2006-os és 2008-as Szakmai Napok előadójára és a 2008-as Cholnokypályázat egyik győztesére egyaránt emlékezünk.
Mikolovits Veronika Annától, aki szerette, hogy édesanyja keresztnevét viselheti második névként.
Méltán volt a Társulat egyik legismertebb és legkedveltebb tagja. Példát veszünk róla, és folytatjuk, amit elkezdett. Ahogy kalandjait lajstromba szedjük, láthatjuk, hogy tulajdonképpen legalább száz évet élt.
Szilágyi Nóra
