„A barlangászat javítja a biztonságos járást, egyensúlyérzéket, szem-kéz koordinációt, de a túrázó önmaga és társai iránti felelősségvállalását is fejleszti.”
A 2000-es évek elején alkalmilag összejövő baráti társaságok kezdtek mozgássérült fiatalokat túráztatni a nem kiépített barlangokban. A szervezés először a barlangász levelezőlistán folyt, később már hivatalosan is megalakultunk a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulaton belül Mozgás és Élményterápiás Szakosztály néven, 2009-ben felvettük a VEROCS-nevet.
A sérült túrák alapötlete Verocstól, Mikolovits Veronikától ered, aki a Nemzetközi Pethő Intézetben konduktorként dolgozott, és évek óta barlangászott, hegyet mászott és sok sportágat kipróbált, hosszabb-rövidebb ideig űzött. Konduktorként tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a mozgáskorlátozott, vagy egyéb fogyatékkal élő fiatalok szabadidös-, mozgási- és sportolási lehetőségei igen csak korlátozottak. Előállt azzal a gondolattal, hogy vigyük el ismerőseit magunkkal oda, ahová mi is járni szoktunk, a barlangokba. Sajnos ma már nincs közöttünk, egy tragikus túrázás elvitte, de mi, barlangász barátai, lelkes segítői az elkezdett munkát tovább visszük, folytatjuk.
A konduktorokkal tartva a kapcsolatot és a gyerekek visszajelzéséből kiindulva tudjuk és érzékeljük, hogy nagy igény van a barlangászatra. Több iskolából és szakkollégiumból fogadunk szervezett csoportokban gyerekeket, de vannak egyéni túrázóink is. A barlangi túrákat hetente egyszer, hétköznap munka után bonyolítjuk. Minden barlangász önként, saját szabadidejében térítésmentesen, hobbiként viszi a gyerekeket a mozgássérült-túrákra.
A heti rendszeres barlangi túráinkat a gyermekek számára a Pál-völgyi-barlangrendszerben vezetjük, Budapesten. Hazánk fővárosának földrajzi fekvése olyan egyedülálló lehetőséget biztosít a benne élőknek, hogy hosszabb utazás nélkül, helyben tudnak barlangászni. A sérült gyerekek túráztatásának legoptimálisabb helyszíne a fent említett barlang Mátyáshegyi-barlangrésze. Ez könnyű tanulóterep, kevés veszélyt rejt magában. A heti rendszeres túráinkat, iskolai tanítási időszakban (szeptember-június), minden kedden, 17 órától tartjuk. Egy adott barlangi túra létszámát mindig a túrázni vágyó gyerek létszáma, és az ö fizikai és mentális állapotuk határozza meg. Ezek függvényében biztosítunk megfelelő számú barlangász kísérőt. Jelenleg 15 fő számára tudunk megfelelő védősisakot és világítást biztosítani, ezért a jelentkezőket csak korlátozott számban tudjuk fogadni.
Közvetlen eredményeink a gyermekek mosolyán, azokon a tekinteteken mérhető, amikor a barlangtúra végén kijönnek. Megcsináltuk! Megcsináltuk azt, amit sok ép ember sem vállal. A gyerekeknek a sérülése ellenére nehéz terepen kell komoly fizikai teljesítményt produkálva megfelelnie. Készségeket sajátítanak el, amivel egy járdán előforduló egyenetlenség miatt nem esnek pánikba. Reálisan értékelik saját képességeiket, felelős döntést tudnak hozni az adott pillanatban. A gyermekeknek önállóan kell kialakítani a számára megfelelő technikát, amivel sikeresen tudnak haladni. A túravezető megoldási ötleteket ad, de a gyerekek sérülésüknek megfelelően maguk találják meg a számukra kivitelezhető, sikerélményt adó mászási technikát. Ez az indirekt pedagógiai munka többet ad minden verbális nevelésnél. Résztvevőink kétharmada születésük óta sérültek. Így célunk ilyen arányban minősül habilitációnak ill. rehabilitációnak. A barlangi túrák pedagógiai fejlesztőeljárásként aposztrofálhatók. Ennek elméletével foglakozik a neuropedagógia, mely a tanítás-tanulás folyamatának neurológiai, idegrendszeri alapjait vizsgálja. Igyekszik megtalálni az idegrendszer szerveződése, megkésett fejlődése, kimutatható sérülései és a tanulási zavarok közti összefüggést. A fejlesztésben pedig az idegrendszer érésének serkentését, jobb szerveződését tűzi ki célul, és azt várja, hogy az idegrendszert célzó, mozgásos fejlesztőfeladatok hatására a tanulási képességekben álljon be pozitív irányú változás.
